Amit a búzáról tudnunk kell

A népesség rohamos növekedése nyomán felmerülő egyik alapvető probléma a
megnövekedett számú lakosság élelmiszerrel való ellátása. Annak ellenére, hogy a megművelhető földterület - az iparosítás, úthálózat építés, lakóhelyek kialakítása, stb. folytán- csökken, aktuálissá, már már égetővé válik a kérdés: hogyan, milyen forrásokból fogjuk tudni fedezni a megnövekedett táplálékigényeket.

E kérdés elhanyagolása komoly gazdasági- politikai krízishelyzeteket teremthet nemzetközi szinten is. Időszerűvé vált tehát bebiztosítani a megfelelő mennyiségű alapélelmiszer-ellátottságot globális szinten - figyelembe véve az esetleges természeti, éghajlati viszonyok aktuális és várható változásait is.
Nem bízhatjuk a véletlenre, hogy esetleges szárazság, gombásodás vagy egy rovarinvázió megtizedelje a termést. Ez azzal járhatna, hogy a lakosság, akár Közép-Európában is éhínség áldozatául válna. Ez nemcsak gazdaságilag, de politikailag is erős érv ama a tény megerősítésére, hogy gazdasági és politikai vezetők dönthessenek olyan módszerek gyakorlati alkalmazásáról, amit génmanipulációnak nevezünk. Egyszerűbben: a régiek szavajárásával élve, ha feltesszük a kérdést, Mi kell a népnek? A válasz akár cinikusan az is lehetne: kenyér és cirkusz (panem et circenses, mint mondotta Nero úgy kb.2000 éve).

Keresztúthoz értünk. Eljött az ideje a tudatos – az egészségének állapotával törődni vágyó – fogyasztó életében hogy eldöntse:
a/ elfogadom azt az ételt, melyet nagyüzemileg állítanak elő és szinte automatizált módon értékesítenek - ebben az esetben teljes mértékben vállalom az esetleges egészségügyi komplikációk fellépésének kockázatát.
b/ alternatív élelmiszerellátás formáját keresem, így csökkentve a szervezetbe bevitt esetleges káros anyagok mennyiségét.

Nézzük meg közelebbről egy nagyon közkedvelt – alap élelmiszernek számító – szinte mindenütt, majdnemhogy minden ételünkben valamilyen módon jelenlévő ősi növényünk több évezredes pályafutását, illetve annak jelenlegi jelentőségét és fogyasztásának esetleges veszélyforrását, veszélyforrásait – mert hogy van, az tény.

A származás
Az első vadon termő (Triticum boeoticum) egyszemű búza, később kultúrnövényként is termesztett (Triticum monococcum) eredete i.e. 6000- 5000-re vezethető vissza a termékeny félhold területére (a Közel-Kelet egy félhold alakú területe, ami eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában). Az eredeti egyszemű búza rendelkezik azzal a legegyszerűbb genetikai kóddal, amely mindössze tizennégy kromoszómát tartalmaz.

Genetikai kódjaik kötésével kialakul egy bonyolultabb, huszonnyolc kromoszómával rendelkező kétszemű búzafajta.
Fontos megjegyezni, hogy a búzafajtáknak van egy olyan tulajdonságuk, miszerint megjegyezik és továbbviszik az összes felmenőjük génjei számának összegét – ez a poliploidia.

Még a bibliai idők előtt a huszonnyolc kromoszómás kétszemű búza (Tricitum turgidum) természetes módon kereszteződött más fűfélével (Triticum tauschii), így jöhetett létre annak a negyvenkettő kromoszómás búzának (Triticum aestivum), genetikailag legközelebb álló elődje, amit ma búzának nevezünk.  Három különböző növény kromoszómáit hordozza magában. A maga negyvenkét kromoszómájával egy bonyolult génszerkezettel rendelkező, ám legalább annyira sokoldalú kultúrnövény, amely majd egyszer felkelti a genetikus mérnökök figyelmét...

Már a tizennyolcadik század második felében (!) az ismert svéd botanikus Carl Linné, a Linné féle rendszertan megalkotója öt külömböző variánst talált melyek a Triticum fajhoz sorolhatók.

Köszönhetően a keresztezés modern módszereinek Tiriticum fajtáinak száz és talán ezer genetikai kódját találhatjuk meg, amelyek messze eltávolodtak az eredeti természetes egyszemű búzától.

A modern korban a hozzáértők új változatok létrehozásával, különböző gabonafajták és más perjefélék keresztezésével, valamint új genetikai variánsok laboratóriumban történő előállításával próbálták elérni a terméshozam növekedését.

Gregor Mendel, brünni lelkész és botanikus már 1866-ban megfogalmazta a
géndominancia (heterzigóta, homozigóta) fogalmát, ám a gyakorlatban csak a huszadik század derekától kezdték el alkalmazni (a tudósok ekkor kezdték jobban megérteni gyakorlati jelentőségét). Azóta genetikusok különböző technológiákat fejlesztettek ki, melyekkel konkrét genetikai tulajdonságokkal ruházzák fel a vizsgált növényt, amely még ma is csak gyakori "próba - kudarc/siker" effekt árán hozza meg a várt eredményt.

...talán valamit elrontottunk?
Különösen nagy figyelmetlenség, hanyagság eredményeként az IMWIK (International Maize and Wheat Improvement Center - Nemzetközi kukorica és a búza Fejlesztési Központ) nemesítési folyamatainak nem képezték szerves  részét állatokon, vagy embereken végzett tesztek. Így történhetett meg, hogy - a nagy sietségben, talán -:) - a genetikai összetételében drámaian változó búzafajtáknak (és más terményeknek) nem tudták előrevetíteni az emberre és környezetére fogyasztásuk által gyakorolt esetleges negatív hatásait.

A kutatások elsődleges – és egyre sürgetőbb – célja a föld lakossága táplálékigényének kielégítése volt. Azt feltételezték, hogy ha a nemesítés és a keresztezés új életképes egyedeket eredményez, akkor azok termései - mint táplálékok alapanyagai - az emberi szervezetre nem gyakorolnak majd káros hatást.

Szerintem tévedtek!

Egyszerűen figyelmen kívül hagyták azt a lehetőséget, hogy keresztezéssel olyan hibridek is keletkezhetnek melyek emberi fogyasztás során hosszútávon akár súlyos egészségügyi nehézségeket is okozhatnak.

...Ha keresztezünk két fajta paradicsomot, a végeredmény paradicsom lesz, nemde? Akkor hol itt a probléma? Ezt a kérdést nem tette fel a búza esetében senki olyan vonatkozásban, hogy az emberek, vagy az állatok biztonságát tartotta volna elsődleges szempontként szem előtt!

A búza esetében is azt feltételezték, hogy a glutén tartalom változásának, az enzimek és proteinek modifikációjának, továbbá azon tulajdonságoknak melyek a kártevők elleni rezisztenciát biztosítják, nem lesz káros hatása vagy bármilyen következménye hosszútávú emberi fogyasztás során.

következtetések nem igazán megalapozottak, de akár tévesek is lehetnek.

A keresztezett búza proteinjei analízisének eredményeit kutatók összehasonlították annak két felmenő törzsével és arra az eredményre jutottak, hogy míg közel 95 százalék protein a leszármazottban azonos volt, ezzel szemben öt százalék egyedi! Ez az öt százalék nem volt megtalálható egyik felmenőjénél sem.
Főleg a búza glutén proteinjei esnek át a keresztezés folyamán jelentős strukturális változásokon. Egy keresztezési kísérlet alkalmával a vizsgált leszármazott egyedben tizennégy olyan gluténproteint lokalizáltak, melyek egyike sem volt megtalálható az egyik felmenőjénél sem.

A modern Triticum aestivum-ot vizsgálva számos olyan gluténfehérje gént találunk melyek jelenléte egyenes összefüggésre enged következtetni a cöliákia kialakulásával (glutén-szenzitív enteropátia, amelyet félrevezető módon lisztérzékenységnek is hívnak - egy autoimmun-betegség, amely nem gyógyítható). Ezek a gluténfehérje gén-modifikációk az eredeti – néhány évszázaddal régebbi – törzseknél nem talalhatók meg...

Ha figyelembe vesszük azt a sok változtatást, melyet a génállományban végeztünk hibrid származtatásokkal, (több tízezres variációs lehetőség!) drámai változások potenciális lehetőségére enged következtetni, amely a növény genetikailag meghatározott vonásaiban –mint például a glutén struktúrájában következhetett be.

A jövőben a genetika tudománya által még további változtatásokra számíthatunk. Tudósainknak már nem kell hagyományos módon fajtákat keresztezniük, azt remélve, hogy a kromoszómák várt összetételét sikerül lokalizálni. Elég, ha egyes géneket majd célzottan hozzáadnak, vagy elvesznek az állományból, így nemesítés útján meghatározva a növény tulajdonságait. Például olyan fajtákat, melyek a jövőben is ellenállóak lehetnek a szárazság, gombás megbetegedések vagy más fertőzések ellen, vagy/és alkalmasak lehetnek más tulajdonságok közvetítésére akár a fogyasztók felé is...

Tehát visszautalnék már a bevezetőben felvetett két lehetőségre. Enni, vagy nem enni modifikált búzából készült terméket, élelmiszert?

Megkérdezhetné a kedves olvasó: milyen választásunk van, hiszen kenyeret kell ennünk, nemde?

Nem, nem kell, csak így kényelmes, megszoktuk, rászoktunk. (Talán ez a kulcsszó: rászoktunk.)
Mindig van választás, vannak más alternatívák is. Érdemes utánaolvasni, sok új, forradalmian új kutatási eredmény látott napvilágot az elmúlt néhány évben.

Patócs Ottó