Szubjektív véleményem a túlsúlyról

A régiek azt mondták: az vagy, amit megeszel. Így folytatnám: és amit megiszol és ahogy élsz.

Testünk több mint fele víz, pl. izmainak - amennyiben megfelelően hidratált a szervezetünk - több mint 80% vizet kötnek meg. Tehát rendkívül fontos a megfelelő mértékű tiszta víz felvétele.

Aztán, hogy mivé válunk életünk folyamán és annak alkonyára, azt nagyban befolyásolja milyen gondolatokat engedünk be "lelkünk templomába". Mondhatnánk, a külső impulzusokat nagyon nehéz, vagy talán nem is lehet megválogatni, kiszűrni.

Azt mondom, lehet!

Elsősorban úgy, hogy főként olyan emberekkel kommunikálok, akik irányából minimális negatív impulzok érkeznek felém. Erre a kijelentésemre általában az emberek többsége felkapja a fejét és azt a kifogást kapom, hogy a mindennapi életben ez nem működhet mert pl. a munkahelyen kicsi az esély arra, hogy megválogassam, kivel állok szóba. Ez igaz. 

De: a munkahelyemet ÉN választom ki...

Amikor kicsi voltam, nagymamám gyakran buzdított: egyél kisfiam, hogy nagyra nőj! A populáció nagyobbik hányada, ahogy elnézem túl nagyra nőtt. Egyre gyakrabban találkozom kórosan túlsúlyos emberekkel. El sem tudom képzelni, hogy tud hosszú távon létezni valaki harminc, negyven vagy több kg túlsúllyal. Rettentő kényelmetlen lehet.

Van egy nehézségi mellényem, amibe 24 kiló súlyt szoktam pakolni bizonyos sportgyakoroltok elvégzéséhez. Amikor valahova magammal viszem, a legegyszerűbb szállítási módja, hogy felveszem. Amikor később - fél, vagy egy óra múlva - leveszem, az maga a  megkönnyebbülés, pedig "csak" 24 kg...

Meglehetősen gyakran hallom túlsúllyal küzdő emberektől, hogy ők nem tehetnek róla, a betegségük velejárója.

A kérdés az, hogy a betegségtől lettek túlsúlyosak, vagy azért betegedtek meg többek között mert felhalmoztak egy csomó zsírt és ezzel jelentős mértékű méreganyagot (is) szervezetükben...?

Minden esetre a súlyvesztéssel valószínűleg javíthatunk életminőségünkön.

Az elmúlt közel harminc év folyamán kétszer kerültem az egészségügyi szolgáltatás közelébe. Mindkét esetben baleset nyomán és mindkét esetben műtéti beavatkozásra volt szükség. Lehangoló mennyi beteg, kiszolgáltatott ember van a kórházakban és a rendelőintézetekben. Továbbra is vallom: orvossal inkább csak az edzőteremben szeretnék találkozni.

Csak úgy eszembe jutottak a fenti gondolatok egy csendes csütörtök este, edzés után pihenés közben. :)

Amennyiben valakit inspiráltam a helyes életmód irányába történő elmozdulás irányába, akkor már megérte leírni a leírtakat.